Esemény-naptár
Programajánló
| No events |
Látogatók
 | Mai látogatók | 705 |
 | Tegnapi látogatók | 787 |
 | A héten | 5383 |
 | A hónapban | 8991 |
 | Összesen | 2003034 |
Energetikai fejlesztés Pákán
Közétkeztetést biztosító konyha fejlesztése Pákán
.png)
1826787043 sz. Projekt
Külterületi utak felújítása
Település-történet
Pákát, ezt a festői környezetben fekvő falut délről a Dél-zalai dombság karéja öleli. Ennek legmagasabb pontja (317 m) a falu felett magasodik. A zalai dombság lankáitól északon a Cserta patak széles, mocsaras völgye választja el. A települést, amely Nagykanizsától és Zalaegerszegtől egyaránt 40, Lentitől pedig 10 km-re fekszik, az Alsó-Válicka patak szeli ketté. E letelepedésre kedvező földrajzi adottságokat már korán felfedezték az emberek. Itteni életük első nyomai mintegy 6000 évesek. 
Ezek a rézkorból származó régészeti leletek a közvetlen környék több pontjáról kerültek elő. Hagytak nyomot maguk után a rómaiak, és az őket követő korok emberei is. A népvándorlás évszázadai végén idevetődött magyarok azonban viszonylag későn telepedtek le itt. Falunk pedig ebben az időben a határvédő lakatlan sáv területére esett. A XI. század végi hódító háborúk után szűnt meg ez az állapot. Első írásos említésekor (1121) is már jelentős helynek számított: volt temploma, malma, szántóföldjei és szőlői az azokhoz rendelt szolgákkal. Ekkor egyházi birtok volt, mely később - ismeretlen módon - az alsólendvai Bánfi család kezébe került. Ők folyamatosan bírták egészben, vagy részben 1644-ig, a család utolsó férfitagjának haláláig.
Mellettük, részben a kor zűrzavaros magyarországi állapotoknak köszönhetően, több család is szerepelt birtokosaként. A XV. század végén Bakócz Tamás esztergomi érsek bíboros révén az Erdődy család birtoka lett.
A XVII. században a Bánfiakkal rokon Nádasdyak birtokolták, majd Ferenc – királyellenes összeesküvés miatti – kivégzése után a kincstárra szállt. A kincstártól a század végén az Eszterházy család vásárolta meg. Ettől kezdve két birtokosa volt. Az Erdődyek – a XIX. század végéig – és az Eszterházyak 1945-ig. A Válicka átkelőjénél, fontos kereskedelmi út mellett lévő falu, e ténynek köszönhetően szépen fejlődött. Uradalmi központ lett, és 1389-ben már várát említik.
A régészeti feltárás tisztázta, hogy a sövény közé döngölt föld falakkal, várárokkal és sánccal védett vár a Válicka és Cserta patak mocsarainak szigetén állt. Az előkerült leletek azt bizonyítják, hogy gazdái a rönkökből összerótt épületeket a Magyarországon a XV. században virágzó gótika pompájával rendezték be.
Említésre méltó, hogy a kis várat politikai ellenfeleitől I. Ulászló királynak, hadjárat során, ostrommal kellett bevennie. Gazdasági szerepének fontosságát jelzi, hogy ekkor már mezővárosi rangja, és két hetivására – szerda és vasárnap – volt. Országos vásártartási jogot is kapott, amely tények ekkor Zala megye jelentősebb piachelyei közé emelték.
Az uradalmi központ szerep, a mezővárosi rang megkövetelte, hogy az 1121-ben említett Szent György tiszteletére szentelt, kis falusi templom helyére egy méltóbb templomot emeljenek. Ez a vár építésével közel azonos időben meg is történt.
A XVI. század viszonylag békében és fejlődésben telt el, annak ellenére, hogy a török 1526-ban végig pusztította és rabolta az ország középső részét, majd 1541-ben birtokba vette az ország fővárosának számító Buda várát.
Falunk életében a török jelenléte csak 1600, Kanizsa várának török kézre kerülése után, okozott jelentős változásokat.
A folyamatosan Bécs ellen készülő oszmán hadsereg igyekezett minél nagyobb területet a birodalomhoz csatolni. Az egyes nagyobb hadjáratok közt portyázó martalócok pusztították és sarcolták a vidéket, amely során a környék szinte valamennyi lakott helye megsemmisült. Több közülük soha nem települt újra. Ezek nevét ma csak egy – egy földrajzi név őrzi.
Ennek tükrében érdekes, hogy Páka mezőváros nem vált lakatlanná, bár csupán négy ház maradt meg a pusztítás után és templomuk is romokban hevert. Ilyen körülmények közt is megtartotta vezető szerepét a környéken, és ha lassan is, de fejlődött. Kanizsa visszafoglalása után (1690) pedig rohamossá vált ez a fejlődés, bár mezővárosi kiváltságait földesurai igyekeztek korlátozni, ami a XVIII. század közepe után, a gazdasági körülmények változásai miatt végül sikerült is. A lakosság iparból élő tagjai ebbe nem nyugodtak bele, hanem érdekeik védelmére céhekbe tömörültek. A század második feléből a csizmadiákat és fazekasokat tömörítő céhről tudunk. A csak mezőgazdaságból élők azonban visszasüllyedtek a jobbágyi sorba.
A fejlődési folyamatokat azonban nem lehetett megállítani. A török kiűzését követően helyreállították a romos templomot és beindították az alapfokú iskolai oktatást. Ez utóbbi története 1747-től dokumentumokkal folyamatosan követhető napjainkig.
A helyreállított templom ismét kicsinek bizonyult ezért 1741 és 1767 közt megnagyobbították, belső terét a barokknak megfelelően alakították ki, és rendezték be oltárokkal, szószékkel, keresztelőkúttal és orgonával. A szentély és a szent sír freskóit Johan Ignacz Czimbal készítette. Az építkezés költségeit a kegyurak: a gr. Erdődy, a hg. Eszterházy család és az egyházmegye fedezte. Az elkövetkező közel egy évszázad a földesurak és jobbágyok közti állandó ellentétben telt el, amely csak az 1848-as forradalom révén született jobbágyfelszabadítással, majd a birtokrendezésekkel, az ún. tagosításokkal szűnt meg. Ettől kezdve a saját földjükön gazdálkodók, mezőgazdaságból élők gyarapodását jelzi, hogy a XX. század elejétől fokozatosan tűntek el a korábban szinte kizárólagosnak mondható fából készült, zsuppal fedett, kémény nélküli házak, és épültek helyettük a nagyobb, világosabb téglaépületek. A gyarapodó faluban korán megjelentek az iparosok mellett a kereskedők, kocsmárosok. Az egészségügyet pedig 1855-től szakképzett orvos és bábaasszony szolgálta. A XX. századra oly mértékben megnőtt a falu lakossága, hogy a falu határa már nem volt képes mindenkit eltartani. Ezért sokan Somogy és Tolna megyébe jártak summásmunkára. Ezen változtatott az olajipar megjelenése, amely jelentős befolyással bírt a környéken élők életére.
A második világháborút követően, az addig viszonylag kis területtel bíró falu határa, a közigazgatási változások révén jelentősen megnőtt. A település napjainkra az akkorinak négyszerese lett.
Korábbi szolgáltató intézményei tovább bővültek: van iskolája, orvosa, fogorvosa, gyógyszertára. Több élelmiszer és iparcikk boltja, éttermei, szálláshelyei - panzió és rendezvényház formában -, művelődési háza és automata tekepálya.
Vasúton és autóbusszal megközelíthető a megyeszékhely Zalaegerszeg valamint Nagykanizsa és Lenti. A falun vezet át az ország leghosszabb keskenynyomtávú erdei kisvasútja, amely festői tájakra viszi el utasait.
A falu bővelkedik látnivalókban. A környezet szépsége remek kirándulási lehetőségeket kínál, a barokk templom mellett, barokk köztéri szobrok is láthatók a faluban.
A falu szülöttére, Öveges József fizikusprofesszorra felújított lakóházában berendezett emlékkiállítás emlékeztet.
A település korunk követelményeinek megfelelően valamennyi infrastruktúrával rendelkezik.